] Az
italikus nyelvek vagy
itáliai nyelvek az
indoeurópai nyelvcsalád egyik déli ágát alkotó, az
ókori Itália területén beszélt,
latinnal közeli rokonságban álló
nyelvek vagy
nyelvjárások.
Róma terjeszkedésével a latin kiszorította oket, viszont az újlatin nyelvek fejlodésére – foleg hangtanilag – a hatásuk kimutatható. Mivel a ma egyedüli a latin ág él (
újlatin nyelvek), ezért az italikus nyelveket egyes források gyakran egyszeruen az újlatin nyelvekkel azonosítják. Az itáliai nyelvek a hangtani fejlodés szempontjából az indoeurópai nyelvcsalád
kentum ágához tartoznak.