Az
etika a gyakorlati
filozófiának az az ága, amely az
erkölcsi parancsok érvényességének filozófiai megalapozásával foglalkozik. Az
etika kifejezés a görög
éthosz szóból ered, amelynek jelentése: „érzület”, „jellem”.
Az etika, mint filozófiai tan, a
periklészi korban alakult ki, azonban dönto szerepe a
Szókratészi filozófiának volt. A filozófiai etika nem ad konkrét szabályokat a társadalmi életre, nem bizonyos helyzetekre ad tanítást, hanem általánosságban fogalmazza meg az élet szabályait, amelyek belsoleg is kötelezik az embert. Nem a szokásaink és a hagyományokhoz való alkalmazkodás lesz a helyes cselekvés elve, hanem az a cél, amelyben megtalálni véljük az emberi létezés értelmét. Amíg a
jogtudomány az emberi cselekedetek külso-, addig a filozófiai etika a cselekedetek belso elveit vizsgálja.