A
latin nyelv az
indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül a latin-faliszkuszi nyelvek csoportjába tartozik. (Közeli rokonai az oszk és az umber nyelvek voltak, amelyek valószínuleg hatottak a latin és az újlatin nyelvek fejlodésére is.) Nevét onnan kapta, hogy az ókori Itália Latium nevu tartományának nyelve volt eredetileg. Róma terjeszkedésével az ókorban és a középkorban az egész mediterrán térségben elterjedt, s a
Római Birodalom hivatalos nyelve lett. Az egyes
provinciákban elkülönült beszélt változataiból (vulgáris, azaz népi latin) alakultak ki a mai
újlatin nyelvek. Ezeket szigorúan véve egyazon nyelv dialektusainak tekinthetnénk ma is, ha nem volna érzékeny politikai kérdés a nemzeti nyelv önállósága minden egyes újlatint beszélo országban (
Románia,
Olaszország,
Franciaország,
Spanyolország,
Portugália, a franciául beszélo volt gyarmatok, a spanyolul beszélo dél-amerikai és közép-amerikai országok és a portugált beszélo
Brazília lakossága). Az újlatin nyelveket ma mintegy 850 millió anyanyelvi beszélo, az emberiség 15%-a használja világszerte.