A
nyelvfilozófia a nyelvi jelentés mibenlétével, nyelv és gondolkodás kapcsolatával, a nyelvhasználat szabályaival foglalkozó filozófiai kutatási terület. Feladata a megismerés és a tudományok nyelvi szempontból történo megalapozása. Problémái már az ókor óta jelen vannak a filozófiai írásokban. Példa erre a és a
Platón: Szófista, vagy az
Arisztotelész: Hermeneutika és muve, a
skolasztikusok, de
Thomas Hobbes,
Locke,
David Hume,
John Stuart Mill munkáiban is egyaránt találkozhatunk a nyelvfilozófia témaköreivel. Külön tudománnyá azonban csak a
18. század végén, a
19. század elején alakult ki, a modern nyelvészet alapító atyjaként pedig, Ferdinand de Saussure nevét szokás emlegetni. A mai értelemben vett nyelvfilozófia kezdetét
Gottlob Fregének a munkásságához kötik. Frege-vel levelezo viszonyba álló cambridge-i analitikus filozófusok, majd a
Bécsi Kör tagjai, az oxfordi "mindennapi nyelv" filozófiai iskolája, végül az 1950-es éveket nagyjából két évtizeden át központi szerepet játszó angolszász nyelvfilozófia teremtették meg a nyelvészeti szemantika-megújulásnak és a pragmatika kialakulásának a feltételeit.